Aki valaha is sportolt életében, szülőként sem mond le a mozgás öröméről. Kedvet csinálni csak azoknak kell hozzá, akik gyerekkorukban kimaradtak ebből a jóból. Tegyünk azért, hogy gyerekeinknek egész életükben lételemük legyen a sport!

2-4 éves korig

A legkisebbet a szülő edzi

A kicsit nem zavarja az eső, a hideg, mindennap vágyik a szabad levegőre, megfelelő öltözékben nem is árt neki a zimankó. A napi séta, levegőzés a játszótéren, parkban az első lépés az edzettség felé. Nekünk bizony erőt kell vennünk magunkon, hogy kimenjünk, de később a sport terén is lesz számos ilyen helyzet, mutassunk tehát példát!

Mozgás a szabadban

Ha már kimozdultunk a lakásból, nehogy letelepedjünk az első padra! Fogócskázzunk, fussunk versenyt, ugráljunk fél lábon… Fantáziánkat is mozgassuk meg, ha egy-egy érdekes játék elnyerte csemeténk tetszését, hetekig kéri majd az ismétlést. A hazafelé vezető út a kitartás sportja. Igyekezzünk mindennap kicsit tovább terelgetni a maga lábán, és ne emeljük fel azonnal. Mondókákkal, énekekkel vonjuk el a figyelmét fáradtságáról, rugdossunk vagy dobáljunk előre egy kis rongylabdát, így szelíden növelhetjük kitartását.

Rollerezés: a legjobb felkészülés a biciklizésre, a háromkerekűvel szemben fejleszti az egyensúlyérzéket. A nagyobb kerekek nem akadnak meg a talaj egyenetlenségeiben, a divatos, kiskerekű alurollerek inkább bosszúságot okoznak.
Futás: Szemeljünk ki egy távolabbi fát, és fussunk el odáig. Folyamatosan a gyerkőc közelében haladjunk, hol előbbre, hol lemaradva, kicsit húzzunk el mellette a végén, de aztán az utolsó lépéseknél mégis maradjunk le (megbotlunk, "kibicsaklik" a bokánk). Neki kell nyernie, de ne adjuk könnyen a babért.
Távolugrás: Bárhol, csak aszfaltos, kavicsos talajon nem jó ezt játszani. Kis ággal kijelöljük az elrugaszkodás helyét, nekifutunk, és a leérkezés helyét is megjelöljük. Legközelebb sikerül nagyobbat ugrania? Önmagával vagy kortársával versenyezhet.

A cikk folytatásához kattints ide!